Hozzájutottunk Orbán Viktor országértékelő beszédének vázlatához. Kevésbé tájékozottak számára elmondom, hogy ez az a jegyzet, amelyet a kormányfő a beszédírójának küld el, hogy ebből írja meg a végleges változatot. A beszédíró feladata teletűzdelni sportközmondásokkal, indián bölcsességekkel és politikai közhelyekkel. Ilyen dolgokkal az első ember nem fárasztja magát. Miközben a miniszterelnök a hajléktalan szállóban tett váratlan látogatása után alapos fertőtlenítő fürdőt vett, vitaminokat vett be, és nagy dózisú penicillin injekciót kapott, a beszédíró szakadatlanul dolgozott. Kedden délelőtt, a végleges változat olvasása közben Viktor maga is meglepődött, hogy milyen összeszedett a stílusa, és milyen mélyenszántó minden gondolata. Már csak gyakorolnia kellett a felolvasást. Beszédtanára, aki a szónoki projektet viszi, bizonyos változtatásra kérte fel szeretett vezérét. Szerinte, - aki református pap létére tényleg mestere annak, hogyan lehet egy számára ismeretlen, és életében jelentéktelen ember temetésén is szóismétlés nélkül negyven percig megállás nélkül beszélni, - csak egyet kért. Javítson a hangfekvésén. Ha a mikrofonba kiabálva most is úgy fog sivítozni, mint a húsvéti malac, nem lesz meggyőző az őt macsónak vélő választók számára. Éppen elég, hogy kis növésű. Próbálja meg a hangot a gyomorból képezni, mint a nemzeti rádióban Járai Judit. Ha az ő búgó hangját hallom, - így az egyházi személy - megrezzen a reverendám. A felkészülés után jöhet a szereplés. De mi most nem a tényleges beszédet, hanem csak a beszédírónak küldött vázlatot ismertetjük. Ebből az alapanyagból kellett dolgoznia a névtelen embernek. Érdekes lehet összevetni a skiccet a véglegessel. „Szerintem most kezdhetjük a Malévvel, mert ez fontos kérdés, ne kerüljük meg. Írd azt, hogy a szocik elcseszték, mert rosszul privatizálták, meg támogatták, stb. Ez jól hangzik, és sok szempontból igaz is. Maradjunk ennél. Ne beszéljünk róla, hogy mi miért nem mentettük meg, és mi lesz a sok dolgozóval. Ez részletkérdés. Nem téma, hogy a csőd mibe kerül nekünk, s olcsóbb lett volna-e a megmentés. Csinálunk új nemzeti légitársaságot, jobb lesz, mint a régi. Mivel már csak a marosvásárhelyi járat maradt meg magyar kézen, amely úgyis veszteséges volt, ne említsünk útvonalakat. A Malév sokat utazott ködben, most is ez a helyzet. Minden dolgozót megmentünk, de nem kell megmondani, hogy a Liszten is kellenek a közmunkások télen, nyilván ők más beosztásra gondoltak. Ja, és nem kell forszírozni, hogy Gyurcsány miatt nem maradhatott a repülőtér Ferihegy. Tudod mit? Mégsem kellene malévozni. Őszintén csak annyit mondhatnánk, hogy elcsesztük, de ez plágium lenne. Úgysem tartozik az értékelés időszakába, jövőre majd megmagyarázzuk valahogyan. Jöhet a nyugdíj-megtakarítás. Itt jók vagyunk, megmentettük. Hívd fel a pösze csajt, aki a Tesco-ban kifliket mentett meg, és kérjél tőle számokat, hogy mennyit lehetne még megmenteni az önkéntes magánnyugdíjakból is. Rózsának megígértem, hogy rásegítek egy kicsit az oktatási területre. Lényeg, hogy mindenki jól jár, a túlkoros cigánygyerek 16 éves kora után mehet fémet gyűjteni. Azt a pár egyetemistát, akit még közpénzen oktatunk, nem engedjük külföldre, ez tetszeni fog a szavazóknak. A többiek úgyis kölcsönből tanulnak majd és jól eladósodnak egy életre. Az egykulcsosról is mondani kellene valami hihetőt, mert az emberek éppen a napokban kapták meg a csökkentett fizetésüket. Ügyeskedj, ötletelj szabadon. Pali most nem téma. Szerintem a kollégák túl korán küldték át a dokumentumokat a HVG-nek. Alig tudtunk nyerni még két hónapot a bizottságosdival. Most pihenhet az ügy, ameddig át nem cuccolok végleg a Várba. Az IMF (úgy írd: ájemef, mert az angolom még kiforratlan) esetében a kipaterolás, meg egyéb nem kell. Emeltjük ki a helytállásomat a sok hülye képviselő között, ez tetszett mindenkinek. Ott is csak az ellenzék kummogott, a mieink velünk voltak. Lényeg: csak kicsiket engedünk, de a Nemzet, a Haza, a Termőföld marad. Legnagyobb sikerünk az államadósság lefaragása legyen. Számokkal ne bombázzuk a hallgatóságot, mert azért még a fideszes kemény mag is tud számolni. Ha marad idő, vagy valahol logikai hézag keletkezik a beszédben, akkor gyurcsányozzunk ezerrel, az mindig beválik. Na, rajtad a világ szeme. Hassuk meg a jónépet!” V É G E

Véletlenül a kezembe került a köztársasági elnök egykori elemi iskolai tanító nénijének 1949-ből származó ellenőrző könyvi beírása. Az ügybuzgó tanerő ezen üzenetben figyelmezteti a szülőket azokra a problémákra, amelyek hatását ma minden magyar érzi. Íme a levél: Kedves Szülők! Palika az utóbbi időben furcsán viselkedik az órákon és az óraközi szünetekben. Ha nem figyelünk oda rá, elkezdi gépiesen ráírni a nevét egy papírra, vagy bármire, ami a keze ügyébe esik. Már az iskolapadját is telefirkálta Schmitt Pál feliratokkal. Bármit a kezébe kap, aláírja. Nem is fordulnék a Kedves Szülőkhöz ezzel a jelentéktelen aprósággal, de újabban súlyosbodott Palika grafomániája, mert már azt írja mindenhová: dr. Schmitt Pál. Tegnaptól ez a szöveg szerepel az Egri csillagok könyvtári példányának fedőlapján is: Irta dr. Schmitt Pál. Gárdonyit kisatírozta. Megpróbálkoztunk büntetéssel is. Le kellett írnia százszor, hogy „Jó gyerek nem firkálja össze a rábízott holmit.” Ő háromszázszor írta le, de ezt a szöveget: „Lyo gyerek nem fírkájja össze a rábizot holmít. Irta dr. Schmitt Pál” Úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk. Nem tudjuk, hogy ha így megy tovább, viszi-e egyáltalán valamire ez a szegény gyerek. Hiszen a nevén kívül semmit sem tud helyesen leírni. Sokat vívódik ezen a tantestület. Kérem a Kedves Szülőket, beszélgessenek el a gyermekkel ezekről a dolgokról, hátha sikerül leszoknia a firkálásról. Addig is kérünk behozni párszáz darab tiszta géppapírt, mert itt már nem találunk olyan felületet, ami ne lenne beschmittpálozva. Üdvözlettel: Panni tanító néni

Félő, hogy újabb fenekek maradnak orvosi ellátás nélkül, mivel jelentősen megnövekedett a várólista a Béldiagnosztikai- és Perisztaltikai Klinikán. Az intézet főnővére, Katatoniai Gizella (a betegek szerint: Húzzaszét Gizi) szerint már csak 2016 januárjára vállalnak aranyér-műtéteket az intézményben. Kapacitásunk lenne – állítja az intézet főorvosa, dr. Benyúl Béla egyetemi docens. Az OEP azonban nem támogatja az aranyér feloldására egyedül alkalmas királyvíz importból való beszerzésének tetemes költségét. Helyette a Hortobágyon őshonos, gémeskutak árnyékos oldalán termő herehúzó kikerics, latin nevén hungaricus analus placebus használatát javasolja és támogatja. Ez azonban az orvosok szerint nem elég hatékony, mivel a gémeskút vize kimossa belőle az értékes hatóanyagot. A Klinikának azonnal megpróbáltak segíteni az Orvosbohócok néven ismert szórakoztató csoport tagjai is, jótékonysági előadást szerveztek Pop-si Show néven az import hatóanyag beszerzése érdekében. Egy sajnálatos félreértés miatt azonban az előadást a rendőrség lefújta, mert a titkosszolgálat tévesen azt az információt kapta, hogy megint bohócforradalom készül. Később az erkölcsrendészet is megérkezett, mert ők azt gondolták, valami illetlen fenékmutogatás lesz a helyszínen. Bekísértek két főorvost és három egyetemi docenst. Az Orvosbohócok az őrszobán is jól dolgoztak: hat őrmesterernél mutattak ki hepatitisz B fertőzést, és még a kapitánynál is találtak egy sima kankót. A Katolikus Etikai Kamara is félreértette az információt, elítélte az eseményt, az egyház vasárnapi pásztori körlevelében rendesen kiprédikálta a fenékmutogató doktorokat. Az aggódó orvosok és hozzátartozók szerint Földesi-Szabó László segíthetne, ő jótékony típus, ott segít, ahol tud, de egyéb fontos elfoglaltságai miatt most nem ér rá mások alfelével foglalkozni, a sajátját védi gőzerővel. Már csak egy lehetőség maradt: írtak a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek. Ők viszont érdemben nem válaszoltak, mindössze annyit üzentek, hogy ameddig a műtétek sorsa bizonytalan, a betegek adják oda aranyaikat a nemzeti banknak, vagy ajánlják fel az államadósság leküzdésére létrehozott Nemzeti Alap számára. A kezdeményezés azonnal friss polgári táptalajra talált, mert a felháborodott várólistás betegek nagy mennyiségű végbélkúpot ajánlottak fel a Nemzeti Alap számára. Az Alap munkatársai eleinte nem értették az ajándék valódi üzenetét. Csak nagy sokára találták meg az üzenetértékű kulcsmondatot a kenőcsök használati utasításának szövegében: …és akkor egy laza mozdulattal dugja fel!

Szerintem jó reklámarc lehetne Ambrus Attilából, és jól tenné, ha ebbe az irányba terelné jövőbeni terveit. A kerámiázásból eddig még nem sokan éltek meg. Több cég is jelentkezett már a híres bankrablónál, de ő még vacillál. Az egyik hazai élelmiszerlánc szívesen nevezné el róla magyar gyártmányú skótviszkijét, a Bambát, amelyet évek óta képtelen eladni, mert a gyártó az alapanyagok terén volt csak igazán skót, az árképzésnél már nem annyira. Talán sikerülne kipucolni a készleteket egy ilyen szlogennel: Ha Bambából bekarmolok, másnap bankot nem rabolok! Egy híres vendéglő most készül Attiláról rablóhúst elnevezni, a meglehetősen szellemes Ambrus Bank-rablóhús néven kerülne az étlapra. A Viszkis feladata mindössze annyi lenne, hogy azokra a vendégekre, akik nem üresen küldik vissza a tányérjukat, célzott lövéseket adna le. Ukrán illetőségű, fegyver kereskedelemmel foglalkozó vállalkozók azzal keresték meg Attila ügynökét, hogy néha szóba hozhatná baráti körben, ismerősök társaságában, hogy hol lehet olcsón Uzi-t venni. Több biztonsági cég is szívesen kitenné a Viszkis fotóját az őrzött objektumok előcsarnokába. A képen Attila lágyan, bizalmat ébresztően mosolyogna, a felirat pedig: Szeretem ezt a helyet. Eszembe sem jutna kirabolni. Legvégül a korábban kirabolt harminc pénzintézet közösen tett ajánlatot az elkövetőnek, hogy emléktáblát tehessenek ki valamennyi érintett épületre: 1992-ben ezt a bankot tisztelte meg látogatásával Ambrus Attila híres magyar bankrabló és keramikus művész.

Aktív televíziós újságíró koromban többször is találkoztam az akkori köztársasági elnökkel, Göncz Árpáddal. Róla még a szerkesztőségben sem beszélt senki úgy, hogy a köztársasági elnök, az elnök úr, vagy éppen a Göncz Árpád. Az ő neve egymás között is mindig Árpi bácsi volt. Talán tiszteletlenségnek tűnhet, de ez inkább a megkülönböztetett tisztelet őszinte megjelenése volt a mi esetünkben. Mivel már akkoriban sem volt túl fiatal, és mindnyájan tudtuk, hogy életében miken ment keresztül. Bácsisan békés és barátságos volt a viselkedése. Úgy érezhettük magunkat mellette, mintha mi is a baráti köréhez tartoznánk. Közvetlensége legendás volt, barátságos gesztusai egyediek. Rajta kívül senki mástól nem fogadtam volna el szívesen a „csendőr-pertut”. Mert ő – bizonyára pusztán az egyszerűség kedvéért – mindenkit tegezett. Többször beszéltem vele egy-egy interjú előtt, s ő mindvégig családiasan tegezett, én pedig tisztelettel magáztam őt. Sohasem kellett feszengeni mellette senkinek. Mintha csak otthon lennék, és a nagypapámmal beszélgetnék. Egy Észak-Komáromban, a színházban tartott rendezvény* szünetében körbejárt a poharával, és mindenkivel kezet fogott, koccintott egyet, illetve mindenkihez volt egy-két kedves szava is. Amikor hozzám ért, és nyújtotta a poharát, akkor látta, hogy üres a kezem. (Autóval érkeztem, nem kértem pezsgőt.) - Szervusz. Hát, neked nincs poharad? – kérdezte Árpi bácsi. - A KRESZ miatt van, elnök úr, üdvözlöm. - A koccintást nem tiltja, csak az ivást. – mondta ő mosolyogva, és megvárta, ameddig a pincérek pezsgőt hoznak nekem. Addig kedvesen beszélgettünk. Koccintottunk, és ment a következő vendéghez. Aznap vagy hatvan emberhez volt ilyen türelmes. De én elmondhatom, hogy nálam időzött a legtöbbet. Mivel mindenkihez „Szervusz” köszöntéssel ment oda, néhányan meglepődtek, és akaratlanul is, szinte reflexből visszategezték. Ő persze nem törődött ezzel. Apósom is jelen volt az eseményen, s másnap úgy ment be a munkahelyére, hogy „tegnap összetegeződtem a köztársasági elnökkel”.(Olyan büszke volt, nem ábrándíthattam ki.) Jótékonysági események kapcsán Árpi bácsi feleségével is többször készítettem interjút. Rá is az volt jellemző, hogy óriási türelemmel viselte a média érdeklődését. Sohasem rázott le minket, és azt sem mondta, hogy csak két perce van, mert siet. Belőle is sugárzott a bölcsesség, és a türelem. Ő gondoskodott a családról, amíg a férje börtönben volt. Akkor sem idegeskedhetett, mert a gyerekek észrevették volna. Dolgozott és tűrt, nevelt és bíztatott. Anya volt. Most, amikor fogalmazás-gátló hatása alatt álló, tisztázatlan tudományos múlttal rendelkező államelnökkel kell beérnünk, igazán visszatérhetne hivatalába a sokunk által szeretett Árpi bácsi. Idős kora ellenére bizonyára türelemmel elolvasná az elé tárt törvényeket, és néhányat gyorsan visszaküldene a feladóhoz. Íróként, műfordítóként tudja, hogy mit szabad aláírni és mit nem. Sohasem írta volna A Gyűrűk Ura** címoldalára, hogy írta Göncz Árpád. Ő lehetne a köztársaság jelképe eme köztársaság nélküli Magyarországon. Azt kívánjuk neki, éljen soká egészségben, boldogságban!